Avery
-Basszus! Nem tudsz figyelni??-kérdezte felháborodottan.
-Bocs.-szipogtam és egy szúrós pillantást vetettem rá.
-Te sírtál?-kérdezte meglepetten a fiú.
-Nem egy csillámpónin lovagoltam.-mondtam mire ő felnevetett.
-Valaki ma egy tál humor bogyót vacsorázott?-mondta cinikusan.
-Nagyon vicces... És ha most megbocsájtanál folytatnám tovább...-próbáltam volna befejezni a mondatot, de hiába.
-Mit? Azt, hogy tovább szaladgálsz az esőben céltalanul és sírdogálva?-kérdezte érthetetlenül én meg el szégyelltem magam, mert tudtam, hogy a fiúnak igaza van.-Ne kezdj el sírni megint!-mondta unottan.
-Fogalmad sincs, hogy mi a bajom... Egyáltalán ismerjük egymást?-fakadtam ki.
-Rocky, egy osztályba járunk.-mondta és egy laza mosoly ült ki arcára. Ekkor egy kicsit jobban megnéztem és csak ekkor vettem észre, hogy a suli leghelyesebb és legmenőbb fiújával állok szemben...Jeszus, hogy ez mennyire be képzelt! De tagadhatatlanul helyes... Hosszú barna haj, izmos, kigyúrt kezein néhány kóborló karkötő és hihetetlen széles vállak. Tipikus "menő" arc.
-Ja igen meg van a menő srác.-mondtam cinikusan.Kínos csend ült közénk, nem tudtuk mit mondjunk ezért csak álltunk egymással szemben a szakadó esőben.
-Miért vagy itt?-törte meg kis idő múlva a csendet.
-Elmondom, ha te is.-mondtam és kezemet nyújtottam felé. Beleegyezett.
-Mi lenne ha ezt a beszélgetést sétálás közben folytatnánk.-mondta és lassan elindultunk.
-Amikor apám meghalt anyám hozzá ment egy vadbaromhoz. George a mostohaapám, és egyszerűen rühellem, de ez kölcsönös. Egyedül csak anyu miatt viselem el. Az egészben a legborzasztóbb, hogy ver és egyfolytában fogdos engem... De anyám, nah ő ebből persze semmit nem vesz észre és csak amolyan "kamaszos szeszélynek" tartja a mostohaapám gyűlöletét. Anyámat egyszerűen imádom, olyan szerethetően naiv. De a kérdésedre a konkrét válasz az, hogy ma bárhol szívesebben lennék csak otthon nem, tehát elszöktem...-mondtam és félre húztam a számat.-És egy ilyen helyes menő fiúcska miért bóklászik zuhogó esőben egyedül?
-Tulajdon képpen én menekülök. Tudod senki nincs otthon így sikeresen kizártam magam... Majd gondoltam átmegyek a barátnőmhöz, és hát most tőle menekülök.-mondta én meg furcsa fejet vágtam.-Ne is kérdezd az a csaj egy ripacs!-mondta és végül elröhögte magát.-Még a nevét se tudom! Valami Jessica, vagy valami ilyesmi.-mondta szórakozottan.
-Ejha te aztán egy álom pasi lehetsz!-mondtam és én is elmosolyodtam.
-Egyébként a neve az, hogy Gabriella...-mondta még mindig mosolyogva.
-Tudom.
-Tudod nagyon hasonlítasz a nővéremre, Rydelre.
-Neked van nővéred?-kérdeztem csodálkozva.
-Ja! Meg egy bátyám és 2 öcsém.-fejezte be mondandóját.-Imádom őket meg minden, de néha az őrületbe kergetnek.-ekkor feltámadt a szél és én összeborzongtam. Hideg nem volt, de a szél és az eső eléggé "meg fagyasztott". Ezt Rocky is észre vette és átnyújtotta a kardigánját.
-Kösz!-mondtam mire gyengéden rám mosolygott én meg viszonoztam.-Nekem csak egy bátyám van de ő is elköltözött amint csak tudott. Valahogy sejtheted ő se nagyon bírta Georgeot. Nagyon szeretem őt és bár nem él velünk a mai napig tartjuk a kapcsolatot.-fejeztem be a családi helyzetem leírását ekkor valami megzizzent Rocky zsebében.
-Mennem kell.-mondta miután vissza csúsztatta zsebébe mobilját.
-Várj és mi lesz a pulcsival?-kérdeztem.
-Legalább lesz még egy okod, hogy egyszer majd újra szóba állj velem.-jelentette ki és egy cinkos is mosollyal az arcán elment. Én meg lassan elmosolyodva néztem őt ahogyan eltűnki a távolban.
